Mint azt a FBon olvashattátok, leépítették azt a sztachanovista seggemet. Múlthét hétfőn felmondtak nekem és még pár kollégámnak. Nem kicsit voltam elkeseredve - főleg, ha visszagondolunk arra, hogy jó fél évig keresetem a pultozás mellett, mire ez a meló véletlenül megtalált. Hát azt hittem, hogy megint pár húzós hónap elé nézhetek, és hogy az esküvőmet munkanélküliként fogom megélni... És most jön a csodafaktor: csütörtökön jelentkeztem az első olyan munkára, ahol telefon is megvolt adva. (Úgy döntöttem, stratégiát váltva offenzív leszek, és ha már felveszik, szóba kell, hogy álljanak velem, miközben a mail-eket meg egyszerűen leszarhatják.) És működött is, beszéltünk, szombaton voltam is interjún. Végül hátfőn átéltem olyat, amire nem számítottam a következő napokban... hetekben; MEGVAN A MELÓ!!! Ha az ékszerboltos jelentkezésemet 2 perccel később ejtettem volna meg, akkor azt is elmondhatnám, hogy az első helyre felvettek :D
Szóval ágyő mociszalon (most már kimondom, nem félek, én kimondom, bemondom élőben is; OTP!), és üdv hostel! Jaja, visszatérek az idegenforgalomba, újabb reményekkel telve, viszont a szarhalom HouseOfCourse****-szel szemben 4 fontos dolog is optimizmusra ösztökél.

1. hálózatot vezetnek, új helyet nyitottak, nem is kicsit, ergó: van tőke VAGYIS ők talán nem szorulnak rá, hogy a dolgozókat pakolják ki, ellentétben azzal a két sokat emlegetett, alulápolt vénlánnyal

2. a vezetőségnek fontos, hogy jó véleménnyel távozzanak a vendégek (és azt a netes felületen is megemlítsék) és több vendéket indukáljanak VAGYIS ők talán nem azt az üzletpolitikát követik, mint a két csoffadt lélekunt banya, miszerint azt raboljuk ki és húzzuk le alsógatyáig, akit már házon belülre vetett rossz sors

3. baromi szép és igényes, ápolt, vidám helyen volt az interjúm VAGYIS nem omlik a fejünkre a hely és nem kell magyarázkodnom a vendégeknek, amiért az a két gonosz kurva spúr, hogy pénzt is kiadjon a karbantartásért

továbbá:

- 3-4 napot kéne átlag vállalnom és 4 nap alatt megvan a heti 40 órám, ergó lenne szabaidőm is (és újra lenne időm csinálni az ékszereket)
- van előremeneteli lehetőség, mivel kell majd reci vezető, később meg hostel-manager
- no meg cukik a külföldi fiatalok, kommunikatívak, vidámak, öröm velük dolgozni

Pénteken kezdődik a beoktatás, szóval 1 hét múlva ilyenkorra már újra dolgozó ember leszek. JUHHHHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!

2 nap rokkantsági betegszabi után visszatértem bázispontomra, és 1 óra volt, amíg visszaszereztem a tollam és elkotortam azt a halom adminisztrációs szart, amit itt hagytak a fiúk. Basszus, az egy dolog, hogy ők csak úgy bedugdossák egy üres helyre a számlákat, meg felírogatják VALAHOVÁ a pénzmozgást, meg hogy ők tudják, hogy mikor mire mi mozgott... de hogy a jó Istenke nem áldja egyik-másik hímet keresztbe egy barokk rézkandeláberrel lendületből!!! Az is egy dolog, hogy a napi kasszaívről nem is tudom, mi hiányzik, és percről percre kerülnek elő a cetlik és számlák, miközben hol pluszom van, hol durva hiányom... de hogy az én kurva anyámat, amiért zavar ez az állapot, miközben enyém a kasszafelelősség!!!
Szóval ennek a kénköves kurvaéletnek a jegyében telt az első órám - meg abban, hogy a végleg eltűnt cuccaimra keresztet hajigáljak. Mert oké, hogy van olyan kincstári írószer, ami csak az én fiókomban őshonos, meg hogy fajtája utolsó példánya, de hogy oda 10-ből 10-szer még soha semmi nem került vissza... most az egyetlen normális tollam, meg az egyetlen hibajavító - de legközelebb az s.o.s. parfümöm vagy a szájfényem lesz más tolltartójában? (Jelzem, az eladótérben tényleg csak pasikkal dolgozom együtt!)
Na mindegy, kicsit kifüstölögtem magam, utána kaptam is bocsánatkérést szépen. Meg kekszet ^_^
Hogy én milyen cuki sztahanovista állat vagyok, amiért csak két napra írattam ki magam!

Üdv nekem újra itthon!
Túl vagyunk (sajnos) a 3 napos "nyaralásunkon", és hát nagyon jó volt, élveztem, de baromi kevés volt annak a fényében, hogy - lévén szezonális termékeket forgalmazó cég vagyunk - szeptemberig bezárólag nem igen lesz lehetőségem ezt sűrűn megismételni.
A kutyánkat (legyen itt a neve Stikli) szombaton délelőtt sikeresen leadtuk a pót-gazdinál. Úgy hagytam ott, mint kezdő anya a gyerekét az első bébicsősznél;"ebből ennyi és ennyi időközönként adjál neki, ezt ha jó volt, ezt séta után, ha nagyon dzsuvás, ezzel tudod megmosni, ezzel szokott aludni, ezt add rá, ha buszoztok, ezzel sétáltasd, ha parkban vagytok..." szóval vicces voltam, ráadásul szombaton két óránként felhívtam Szöszit, hogy "úgye jóóól van?!"... vasárnap már csak dél körül és este :D Szóval haladok, bár az első este elkezdtem emberemnek (itt csak Apaa) mutogatni a cipőbetétemet.
- Mi az?
- Szerinted mi?!
- ...hm, szösz?
- NEM! Stikli szőreee!!!

Szóval lassan csak elvágjuk a köldökzsinórt ^_^
Tegnap este felengedtük a galériára, hogy szegény ugyan hadd aludjon már velünk, ha szeretne, holnap meg majd lecserélem az ágyneműhuzatot. Láss csodát, boldogan befeküdt a matrac végénél hevenyészve összerakott ágyába, de a miénkbe már nem mert bemászni. Jó kutya :) Szóval haladunk a neveléssel is - vagy csak kezd lassan felnőni, ami így a nyolcadik hónapjában már várható is. Közelednek a napok, amitől Apaa úgy rettegett; két szukával egy fedél alatt ;)

Első nap a paradicsomban FB nélkül... jobb híján az Indexen vegetálok, csak hogy a keringésben érezzem magam - de legalábbis tudjak a létezéséről :P
A nap felén már túl vagyunk... eddig még bírom ^_^
Mint azt "megtudtam" (és sejtettem), nem azért tettek szájkosarat a rendszerünkre, mert a munkától vette el az időt a szociális pótcselekvés, hanem mert vannak fent, akiknek nincs kikkel pótcselekedniük. Szóval a szomszéd tehene bizony éljen egyedül, a holdon, levegő és barátok nélkül. Múúú...

Mi lehetett a totális cél?
1. Ne olvasgassunk csak úgy témán kívül?
    Megy az FB nélkül is, de ezt még egy lyukas bádogvödör is megmondhatja.

2. Ne írogassunk ügyfeleken kívül másnak?
    Hát asszem sok munkája lesz az IT-snak, mire minden gépen letiltja az összes mail-es oldalt és lenullázza az amúgy munka közben is fontos Skype-ot...

3. Egyáltalán FB-hoz ne jussunk?
    Az okostelefonok korában?

4. Magányban senyvedésre ítélni minket a társadalomból kiszakadva?
    Őőő... talált?

No persze mi az nem tudhatjuk, de a saját szemszögünkből (és a legtöbb, egészséges életet élő ember szemszögéből) nézve nem is egészen értjük. Ez van...

Egyik dolog, amiről/akiről mindenképpen akarok beszélni, az egy drága újdonsületlen munkatársunk - nevezzük csak Question John-nak. Szóval QJ, ez a drága jó ember 2 nap alatt elérte, hogy a munkatársak 70 %-a rögtön megajándékozta valami egészen találó becenévvel. Az enyémet pár sor után már nem is kell nagyon magyarázni. A lényeg, hogy ez a kedves lélek a harmadik napján nálam már külön idegvégződésen volt megtalálható, gyakorlatilag gyorshívója volt az idegrendszerem "MI A FASZ VAN?" dúcához. Ha hallottatok már harmincon felüli szerencsétlenséget 1 percen belül 17 fölösleges kérdést feltenni (nulla eredménnyel vagy válasz-acceptálással) akkor arra még kenjetek pár réteg festéket, tegyétek rá egy létrára, és csesszetek elé nagyítót; megkapjátok QJ-t, a nyilvánvaló válaszokra ostoba kérdéseket sorozó örök-gólyát.
Most szemeznék kicsit az elmúlt két hét TOP-jából:

Csörög a telefon, én meg több százezres terméket adok át és épp számlát írok.
Én: Lécci vedd fel. /súgom neki
QJ: Miért?
Én: Mert csörög!
QJ: És te?
Én: ...épp átadok...
QJ: És?
Én: -_-

Csomagolás után megfog egy halom nyilvánvaló szemetet:
QJ: Ez szemét?
Én: Igen.
QJ: Akkor mit csináljak vele?
Én: Szerinted?
QJ: Kidobjam?
Én: Nem, bazzmeg, hasznosítsd újra és komposztáld itt helyben!

Szenvedek a fénymásolóval.
QJ: Mit csinálsz?
Én: Fénymásolót szerelek.
QJ: Miért, nem működik?
Én: De bazzmeg, csak a fénymásoló szerelő vizsgámra gyúrok!

Elindul a 100 méterre lévő eperárushoz, ami között és köztünk van egy 10 méteres füves placc:
QJ: Hogy jutok oda?
Én: Két kicsi lábadon?
QJ: Azon a füvön csak átgyalogolok?
Én: Nem, bazzmeg, helyközi járatra szállsz!

Felállok a helyemről:
Én: Felmegyek ebédelni.
QJ: Hová?
Én: Hová, bazzmeg, a garázsba a polc tetejére!

Visszajövök kajából:
QJ: Na, sikerült?
Én: Nem, bazzmeg, visszahánytam az epekövemet is!

Visszatérek a helyemre a jól hallhatóan működő kévégéptől.
Én: Ahh, koffein. /épp beleinnék...
QJ: Mit iszol?
Én: Kávét.
QJ: Működik a gép?
Én: Nem, a latin-amerikai Jézust kértem meg, hogy fakasszon nekem belőle valamit.
QJ: És finom?
Én: Nem, bazzmeg, azért iszom, mert olyan az íze, mintha telefingta volna egy rinocérosz!

És a JOKER mezőben a kedvencem:

Megkérem, hogy vigye ki a pénzt a szippantós bácsinak.
QJ: Vigyem ki?
Én: Igen.
QJ: Most?
Én: Igen!
QJ: Nem jön be?
Én: NEM!
QJ: Kapunk számlát?
Én: Nem tudom!!!
QJ: Lesz visszajáró?
Én: Kérdezd meg tőle!
QJ: Akkor ezt most mind vigyem ki?
Én: Nem...
QJ: Miért?
Én: MERT MOST MÁR ÉN VISZEM KI!!!

Köszönöm figyelmeteket, ezek voltak mára a "QJ evidenciái"...

Nem tagadhatom, a mai első bejegyzésem, és ennek a blognak a létrejöttének az indikátora egy csúf szociális csonkítás, miszerint felsőbb utasításra nekünk, gyepseggű beosztottaknak nem jár a közösségi élet - ha már másnak sem jut az államilag elismert "baszódjon meg a szomszéd tehene is" egyezmény alapján. Szóval Facebook pajtás rendszerügyileg letiltva :( Ugyanakkor akár tetszik, akár nem, a munkánk során akadnak olyan üresjáratok, ami alatt nem vetjük meg a külső ingereket és azoknak terjesztését (hülyéknek és irodalmilag retardáltaknak: lájkolás és megosztás ezerrel). És persze akadnak olyan kollegális fordulatok, melyeket nem tanácsos az egyik sarkon egy hozzánk hasonló bokorugró frontOffic-os fülébe súgni, hogy 10 mp múlva a másik sarok mögül találjon minket 160 km/órával tarkón egy vezető felől, miután azt iroda körüli pályára állította valamelyik büfés pletykaszatyor.
Szóval olvashattok itt majd 18as ikreket szülő bengáli zsiráfról, Kőbányába csapódó ufókról, Napi Olcsó Viccet, és az engem munkában körülvevő létformákról. Lécci ti is panaszkodjatok majd ide a munkatársakról, legyen az tróger, zseni, zsírkirály, vagy csak ütni való! Néha jól esik az a tudat, hogy más is találkozik napi szinten űrlényekkel ^_^