2012.05.24. 17:38
QJ, a sortűz felelős
Egyik dolog, amiről/akiről mindenképpen akarok beszélni, az egy drága újdonsületlen munkatársunk - nevezzük csak Question John-nak. Szóval QJ, ez a drága jó ember 2 nap alatt elérte, hogy a munkatársak 70 %-a rögtön megajándékozta valami egészen találó becenévvel. Az enyémet pár sor után már nem is kell nagyon magyarázni. A lényeg, hogy ez a kedves lélek a harmadik napján nálam már külön idegvégződésen volt megtalálható, gyakorlatilag gyorshívója volt az idegrendszerem "MI A FASZ VAN?" dúcához. Ha hallottatok már harmincon felüli szerencsétlenséget 1 percen belül 17 fölösleges kérdést feltenni (nulla eredménnyel vagy válasz-acceptálással) akkor arra még kenjetek pár réteg festéket, tegyétek rá egy létrára, és csesszetek elé nagyítót; megkapjátok QJ-t, a nyilvánvaló válaszokra ostoba kérdéseket sorozó örök-gólyát.
Most szemeznék kicsit az elmúlt két hét TOP-jából:
Csörög a telefon, én meg több százezres terméket adok át és épp számlát írok.
Én: Lécci vedd fel. /súgom neki
QJ: Miért?
Én: Mert csörög!
QJ: És te?
Én: ...épp átadok...
QJ: És?
Én: -_-
Csomagolás után megfog egy halom nyilvánvaló szemetet:
QJ: Ez szemét?
Én: Igen.
QJ: Akkor mit csináljak vele?
Én: Szerinted?
QJ: Kidobjam?
Én: Nem, bazzmeg, hasznosítsd újra és komposztáld itt helyben!
Szenvedek a fénymásolóval.
QJ: Mit csinálsz?
Én: Fénymásolót szerelek.
QJ: Miért, nem működik?
Én: De bazzmeg, csak a fénymásoló szerelő vizsgámra gyúrok!
Elindul a 100 méterre lévő eperárushoz, ami között és köztünk van egy 10 méteres füves placc:
QJ: Hogy jutok oda?
Én: Két kicsi lábadon?
QJ: Azon a füvön csak átgyalogolok?
Én: Nem, bazzmeg, helyközi járatra szállsz!
Felállok a helyemről:
Én: Felmegyek ebédelni.
QJ: Hová?
Én: Hová, bazzmeg, a garázsba a polc tetejére!
Visszajövök kajából:
QJ: Na, sikerült?
Én: Nem, bazzmeg, visszahánytam az epekövemet is!
Visszatérek a helyemre a jól hallhatóan működő kévégéptől.
Én: Ahh, koffein. /épp beleinnék...
QJ: Mit iszol?
Én: Kávét.
QJ: Működik a gép?
Én: Nem, a latin-amerikai Jézust kértem meg, hogy fakasszon nekem belőle valamit.
QJ: És finom?
Én: Nem, bazzmeg, azért iszom, mert olyan az íze, mintha telefingta volna egy rinocérosz!
És a JOKER mezőben a kedvencem:
Megkérem, hogy vigye ki a pénzt a szippantós bácsinak.
QJ: Vigyem ki?
Én: Igen.
QJ: Most?
Én: Igen!
QJ: Nem jön be?
Én: NEM!
QJ: Kapunk számlát?
Én: Nem tudom!!!
QJ: Lesz visszajáró?
Én: Kérdezd meg tőle!
QJ: Akkor ezt most mind vigyem ki?
Én: Nem...
QJ: Miért?
Én: MERT MOST MÁR ÉN VISZEM KI!!!
Köszönöm figyelmeteket, ezek voltak mára a "QJ evidenciái"...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
